Simon és Júdás apostol, október 28.

Simon = meghallgattatás, Júdás = megasztalt

Simon és Júdás a zélóták közül jöhetett. A zélóták pártja fanatikusan Róma-ellenes volt; ellenezték a rómaiak jelenlétét Palesztinában, tagjai a véres merényletektől sem riadtak vissza, ha a rómaiak irtásáról volt szó. Először IV. századi legendák beszélnek arról, hogy Simon és Júdás Perzsiában együtt terjesztették a hitet, és szenvedtek vértanúságot.

Simon, akit Zélótának neveztek, a hagyomány szerint Egyiptomban, Líbiában és a brit szigete­ken az evangélium buzgó hirdetője volt, majd Perzsiában csatlakozott Júdás apostol­hoz. Egyik legendája szerint úgy lett vértanú, hogy kettéfű­ré­szel­ték. Ezért Simont fűrésszel szok­ták ábrá­zol­ni. Nagy Szent Baszile­i­osz IV. századi egy­ház­atya szerint vi­szont Simon béké­sen fejez­te be életét Edesszában.

Júdás Jacobi valószínűleg azonosítható a Máténál és Márknál szereplő Lebbeussal (= szí-vecském) vagy Taddeussal (= gyönyörűségem). Lehet, hogy anyja becézte őt ezekkel a nevekkel még gyermekkorában. Ebből a hívők arra követ­kez­tet­tek, hogy rendkívül megnyerő, szere­tet­re­mél­tó egyéniség volt. Egyik vélemény szerint az ő lakodalma volt a „kánai menyegző”. Valószí­nű­leg voltak gyermekei és unokái. Az apostolok szétszéledésekor Palesztinában, majd Szíriában és Kis-Ázsiában térített. A hagyomány szerint bunkóval verték agyon a domitianusi üldözés idején.

Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat. (2Kor 4,5)